Search
Search titles only
By:
Search titles only
By:
Log in
Register
Search
Search titles only
By:
Search titles only
By:
Menu
Install the app
Install
Forums
New posts
All threads
Latest threads
New posts
Trending threads
Trending
Search forums
What's new
New posts
New ads
New profile posts
Latest activity
Free Ads
Latest reviews
Search ads
Members
Current visitors
New profile posts
Search profile posts
Contact us
Latest ads
Ad icon
ව්යාපාර, Tuition පන්ති සහ Personal Portfolios සඳහා Web Setup එකක් රු. 9,099/- කට (වාර්ෂික renewal ර
thathsilura
Updated:
Thursday at 6:17 PM
AWS Certified Solutions Architect-Associate + AWS Certified Cloud Practitioner
Sanjeewani95
Updated:
Aug 19, 2026
🚀 එක පැකේජ් එකයි - මාසෙටම Unlimited Internet! 🌐
sayuru bandara
Updated:
Aug 18, 2026
🎬 CapCut Pro 1 Month Access! LKR 600
sayuru bandara
Updated:
Aug 18, 2026
🚀 Google One AI PRO Plan (Gemini Pro Activation) – 18 Months Access! LKR 2200
sayuru bandara
Updated:
Aug 18, 2026
Electronics
Vehicles
Property
Search
Reply to thread
Forums
Sihala Piyasa (Sinhala Literature Forum)
Nawakatha saha Ketikatha
නෙතු හැඩුවා ඔබට හොරා - යොවුන් නව කතාව
Get the App
JavaScript is disabled. For a better experience, please enable JavaScript in your browser before proceeding.
You are using an out of date browser. It may not display this or other websites correctly.
You should upgrade or use an
alternative browser
.
Message
<blockquote data-quote="crazybuddy" data-source="post: 12427292" data-attributes="member: 326070"><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">අවිනාශ්ට පහර දිය යුතුය. අතක් හෝ කකුලක් අනිවා කඩා දැමිය යුතුය. එසේත් නොමැති නම් ජේත්තුකාරයාගේ හැඩකාර මුහුණ ඇස්ඩ් පුහාරයකින් විනාශ කර දැමිය යුතුය. එහෙත් මේ සියල්ලටම තමාගේ මයිලක්වත් ගෑවී තිබිය යුතු නැත. ආරක්ෂක අමාත්යංයයේ නිලධාරීන්ගේ මටසිලිටු උපදෙස් ගැන ද ශානක වරක් දෙවරක් සිතා බැලුවේය. එසේ නම් මේ සියලු දෑම කිරීමට තවත් බළල් අතක අවශ්යතාවයක් ඇත.</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> එසේ නම් මා කළ යුත්තේ ඒ බළල් අත සොයා ගැනීමය. ශානකගේ වාසනාවට ඒ බළල් අතේ හිමිකාරිය සැනෙකින් ඔහුට සිහිපත්විය.</span></span> </strong><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> රොමේෂි..? ඉතා දරුණු ගනයේ මදහසක් අලු පැහැති දෙනෙත පුරා විදිහෙද්දී, ශානකගේ මුවින් ඒ දගකාරියගේ නම කිහිප විටක්ම කියැවිණි..</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">******************************** </span></span> </strong><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> ඩිල්ෂාන්ගේ කාර්යයාල කාමරයේ දොරෙහි රවුම් හැඩලය මත අත තැබූ තැන්වැනියා දොර සෙමින් විවෘත කලේය. දිලිකා ඒ දෙස බලා සිටියේ හුස්ම ගැනීම පවා අමතක කර දමමිනි. දැන් ඉතින් කළ යුතු කිසිවක් නැත. සිදුවන ඕනෑම දෙයකට මුහුණ දීමේ අපේක්ෂාවෙන් ඇය ඉදිරියට ආවාය. මේ අනපේක්ෂීත අවස්ථාවේ අවිනාහ් තනිකළ යුතු නැත. සියලුම වැරදි තමා බාර ගන්නවා ඇත. කිසිවෙකුටත්, තම සොදුරු ආදරවන්තයාට ඇගිල්ලක් දිගු කිරීමට අංශු මාත්රයක හෝ ඉඩක් තැබිය යුතු නැත. කාමර තුළට එඹණු තුන්වැනියාගේ මුහුණ සුදුමැලි වන හතරවැනියා අහම්බෙන් මෙන් දිටීය.</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "ඇයි පොඩි අයියේ..?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "කවුරුවත් මේක ඇතුලෙ නෑ බං.."</span></span> </strong><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> බලාපොරොත්තු කඩවීමේ අනපේක්ෂිත වේදනාව තුන්වැනියා ගෙන් පිටවූ ඒ වචන ටිකේ හරි අපූරුවට දලුලා තිබිණි. හතරවැනියාගේ මුහුණද හතර අතටම තලා, හතරැස් කළ පරාට රොටියක් බදුවිය.</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> කවුරුවත් මේක ඇතුලෙ නෑ බං.. යන්න දිලීකාට ඇසුණේ යාන්තමිනි. එය ඇයව ඉමහත් විශ්මයකට පත් කළා සේම ඉමක් කොනක් නොපෙනෙන සතුටකටද මංපෙත් විවර කර දුනි. තත්වය එසේ නම් අවිනාශ් සියල්ලන්ටම කලර්ස් පෙන්නා මෙතනින් පළා ගොස් ඇත.</span></span> </strong><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "මොකද මේ කට්ටියම කාමරේ ඉස්සරහා.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> අනපේක්ෂිතව පිටුපසින් ඇසුනු කටහඩින් තිදෙනාම තිගැස්සී ගියහ. පැමිණ සිටියේ ඩිල්ෂානුත්, දෙවනි අයියාත්ය.</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "නිංක ලොකු අයියේ.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "නිකං..? නංගිත් මෙතන.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "අයියලා දෙන්නා මෙතන මොකද කරන්නෙ කියලා බලන්න මමත් ආවා.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> ඩිල්ෂාන්, දිලීකාගේ දෙනෙතේ දෙස විනිවිද යන අයුරින් එබී බැලුවේය. ඇය වහා බිම බලා ගත්තාය.</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "හරි.. ඒ කතාව පස්සට දාමු.. මං මේ කියන්න යන දේ අපි හැමෝටම වැදගත්.."</span></span> </strong><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> තම වැඩිමහලු සොයුරා මදක් කැළඹි ඇති බැව් සියල්ලන්ටම වඩා දිලීකාට වැටහී ගොස් තිබිණි. ඕනැ තරාතිරමක ගැටලුවක් ඉදිරියේ නොසැලී සිටින තම ලොකු අයියා මෙසේ අවුල් සගහත වී ඇත්තේ ඇයිදැයි දිලීකා සිතුවේ නොසන්සුන් වූ සිතිණි.</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "මං අවිනාශ්ට එන්න කිව්වා.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> අවිනාශ්ගේ නම ඇසුණු සැනින්, තම සිරුර වෙව්ලා යනු දිලීකාට දැනුණි. එසේ නම් ඩිල්ෂාන්ගේ කැලඹිටම හේතුව අවිනාශ්ද..?</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "අවිනාශ්ට..?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "ඇයි ඒ..?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> පුංචි අයියා සහ චූටි අයියා, ලොකු අයියා වෙතින් කෙලින්ම විමසනු දිලීකා දුටුවාය. ඇයටත් අවශ්ය වී තිබුණේ ඒ පැණයට පිළිතුරුය. මන්ද යත්, අවිනාශ් මේ කාර්යයාල කාමරයේ නැතුවාට, ඔහු මේ නිවස තුළම කොහේ හො තැනක සිටිතැයි ඇය විශ්වාස කළ බැවිනි. ඔහු කෙසේ හෝ මෙතැනට පැමිණේන්ද..?</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "හේතුව මොකක්ද කියලා මං අවිනාශ් ආපුවාම කියන්නම්.. මෙච්චර දවසකට මං නොකියපු දේකුත් තියෙනවා.. ඒකත් එතකොටම කියන්නම්.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "ලොකු අයියා.. මොනව ගැනද මේ කියන්නේ..?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "ඉස්සෙල්ලා අපි හැමෝම වාඩිවෙමු.. කෝ නංගි ඔයත් එන්න.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> ඩිල්ෂාන්ගේ වදනින් දිලීකා පුදුම වූවාය. වෙනදාට ඔහු විහිලුවටවත් ඔවුන්ගේ සාකච්ඡා වලදි තමාව හවුල් කර ගන්නේ නැත. එහෙත් අද නම් එයට වඩා හාත්පසින්ම වෙනස් තත්වයක් උද්ගතවී ඇති බැව් නම් පැහැදිලිය. ඩිල්ෂාන් හැරුණු කළ අනෙක් සොයුරන්ගේ මුහුණුවල රැදි ඇති කුතුහලය ඇය දුටුවාය.</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "නංගිව ඇයි ලොකු අයියා...?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> බොහෝ දෑ සිතේ සිර කර තබා ගැනීම මළ වදයක් සේ සිතා සිටිනා හතරවැනියා විමසීය. ඩිල්ෂාන්ගේ මුවෙහි පිපුනේ අපූරුම ආකාරයේ මදහසකි. එහෙත් දිලීකා නම් එය දැක්කේ ශෝකමත් ලෙසටය.</span></span> </strong><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "මේකයි.. මොනවා හරි ප්රශ්නයක් වෙලා අපිට අනතුරක් සිද්ධ වුනොත් අඩුගානෙ නංගි හරි මේකෙ හතර කොන දැනගෙන ඉන්න ඕන. එහෙම නැති උනොත් ඒක අපේ හතුරන්ට ලොකු වාසියක් වෙනවා. තේරුණාද..?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> කිසිවෙකුත් කිසිවක් පැවසුවේ නැත. තම තමන්ගේ සිතිවිලි අතරම සිරවී ඔවුහූ අතරමංව සිටියහ. ඩිල්ෂාන් හැරුණු කළ අනෙක් සියලු දෙනාම සිතුවේ අනතුරක් අතළග බවය. බොහෝ විට ලොකු අයියා කළේ අනතුරු ඇගවීමක් විය හැකිය. එහෙත් හතරවැනියා නිහඩතාවය බින්දේ වෙනස්ම ආකාරයේ කතාබහකිනි.</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "කාටවත් අපිව හොල්ලන්න බෑ ලොකු අයියා.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "හොල්ලන්න බෑ..?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "ඔව්.. අපේ සමගිය තියෙන කල්.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "ඒක මං පිළිගන්නවා චූටි මල්ලි.. ඒත් සමගිය තිබ්බට, කවුරු හරි අපි හතර දෙනාවම විනාස කරලා දැම්මොත් ඒ සමගියත් එක්කම ඉවරනේ.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "ඇයි ලොකු අයියේ, මේ නෙගටිව්ම කතා කරන්නේ..?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "එහෙම කතා නොකර බෑ පොඩි මල්ලි.. අපි දැන්වත් අපේ තත්වෙ තේරුම් ගන්න ඕන.."</span></span> </strong><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "ඒ කියන්නේ..?"</span></span> </strong><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "මං හැමදේම කියන්නම්.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "කොයි වෙලාවෙද..?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "අවිනාශ් ආවාම.."</span></span> </strong><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "අවිනාශුත් මේකට සම්බන්ධයිද..?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "ඔව්..."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> දිලිකාගේ ගත මෙන්ම සිතත් සීතල වී ගියාය. සොයුරන්ගේ ක්රියා කලාපය ගැන ඇය ඒ තරම් තැකීමක් නොකළද අවිනාශ් මෙයට සම්බන්ධ යැයි දැනගත් වහාම නොසන්සුන් විය. එසේම, අවශ්යම අවස්තාවේදී අවිනාශ්ට මේ නිවසින් පිටව යාමට උදව් කිරීමට නොහැකි වීම ගැන ඇය සිටියේ බලවත් වූ දොම්නසකිනි.</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "ඩිල්ෂාන් ඔව් කීමෙන් පසුව කිසිවෙකුත් කතාවක් බහක් කළේ නැත. සියල්ලන්ටම සිතන්න බොහෝ දේ තිබිණි."</span></span> </strong><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "බයික් එකක සද්දයක් නේද..?"</span></span> </strong><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> තුන්වැනියාගේ කටහඩින් ආලින්දයේ, නිහඩ බව බිදී ගියේය. සැවොම හිස් ඔසවා, මිදුල දෙස බැලුවේ එක වරටමය. දිලීකාගේ සිතට සිතන්නට පවා කාලයක් තිබුණේ නැත. මේ පැමිණ සිටින්නේ අවිනාශ් වන්නට නම් බැරිය. ඔහුට මේ තරම් ඉක්මනින් මෙතැනින් පිටවී, නැවතත් යතුරු පැදියද රැගෙන මේ නිවසට මෙතරම් ඉක්මනින් පැමිණිමට හැකි යැයි ඇය කිසිවිටක නොසිතුවාය.</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "ඔන්න මං ආවා.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> සොයුරන් සතර දෙනාම සිටියදී දිලීකා වෙතට සුන්දර මදහසක් පුද දෙමින් අවිනාශ් කීවේය. ඒ සිනාව තමන්ට නොවන බවත්, එය තම නැගණියට බවත් සොයුරන් මනා සේ තේරුම් ගත්හ.</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "ඉතිං අවිනාශ්..."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"> "ඔයාගෙ මැසේජ් එක හම්බවුණ ගමන්ම ආවේ...?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">නැවතත් දිලීකා දෙස හොරැහින් බලනා ගමන් අවිනාශ් කීවේය. රත් පැහැ ගැන්වුණු කොපුල තල සගවා ගැනීමට මෙන් දිලීකා බිම බලා ගත්තේය. </span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"මගේ වචනෙට ගරු කලාට හුගාක් ස්තුතියි..."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ගෙදර හැමෝම එකතුවෙලා ඉන්නේ.. මොකක් හරි සුභ කටයුත්තක්ද..?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">අවිනාශ් ඇසූ දෙයට ඩිල්ෂාන් එකවරම පිළිතුරක් ලබා දුන්නෙ නැත. මෙය කෙසේ ආරම්භ කළ යුතුදැයි ඔහු මොහොතකට නිහඩවම කල්පනා කළේය. තවදුරටත් මේ සියල්ල සගවා තැබීමෙන් පලක් වන්නේ නැත. ඒ සගවා තැබීමෙන් බොහෝ දෙනෙකුට අනතුරක් සිදුවෙන්නට පුලුවන..</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"සුභ කටයුත්තක් නෙමේ.. ප්රශ්නයක්..?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ප්රශ්නයක්..?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ඔව් අවිනාශ්.. මේක ටිකක් බරපතල ප්රශ්නයක්.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"එහෙනම් ඉතින් අපි හැමෝම එකතුවෙලා මුහුණ දෙමු.. ඔයාලගෙ ඕනම දේකට මමත් ඔයාලා එක්ක ඉන්නවා.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">අවිනාශ් කීවේ නැවතත් දිලීකා දෙස බලමිනි. ඒ ආදරය පිරුණු දෑසේ කැල්මන් දරා ගත නොහැකිව මෙවර බිම බලාගත්තේ අවිනාශ්ය. වෙනදාට දිලීකා නොමැතිව සාකච්ඡා කරන සොයුරන් අද ඇයත් කැදවාගෙන ඇත්තේ, තමාත් ඇයත් අතර ඇති සම්බන්ධය ගැන ඉව වැටීවත්දැයි අවිනාශ් මොහොතකට සිතුවේය. දිලීකාටද සිතී තිබුණේ එයමය. තත්වය එසේ නම් මේ සොදුරු සම්බන්ධතාවයේ සත්යය, සොයුරන්ටද පහදා දීමට දිලීකා මෙන්ම අවිනාශුත් වෙන වෙනම සිගා ගත්හ.</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ඔයා එහෙම හිතන එක ගැන අපිට හුගක් සන්තෝසයි අවිනාශ්. දැන් මම කෙටියෙන් කතාවට බහින්නම්. ෆොක්ස් හීල් රේස් එකේදි අපි හතරදෙනාම ගාඩ් එකේ ඉදිද්දිත්, කවුරු නමුත් අවිනාශ්ට ඇටෑක් කලා. අවිනාශ් බේරුණේ අනූ නවයෙන්. ඒක ඇත්තටම පුදුම බේරීමක්. රේස් එකේ විඩියෝ එක ආයෙත් බලද්දි ඒක හොදටම පේනවා. බැහැයි, අවිනාශ් බේරුණේ සෙකන්ඩ් ප්ලේස් එක ගත්තු රොමේෂි හින්දා. ඒ කෙල්ල අවිනාශ්ට සිරාම ගාඩ් එකක් දුන්නා."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">දිලීකා මදක් අන්දමන්දව ගියාය. ඇය මෙවැනි දෙයක් ගැන, මොහොතකටවත් සිතා තිබුණේ නැත. ඒ රොමේෂි සම්බන්ධවය. එහෙත් තා මුල සිටම සිතා අනෙක් දෙය ඉතා නිවැරදි බැව් ඇය දැන සිටියාය. තහ හදේ උපන් කුළුදුල් ආදරය මුළුමනින්ම දිනාගත් මේ සොදුරු ජේත්තුකාරයාට කොතැනකින් හෝ අනතුරක් එල්ල වන බැව් ඇගේ සිතට දැනුනි. සිතට දැනුණු ඉව ඔස්සේ ඇය සැක කළේ තම සොයුරන්වය. බොහෝ වේලාවට ඒ සෑම දෙයක්ම දැන් දිග හැරෙනු ඇතැයි ඇයගේ සිත මුණු මුණු ගෑවාය.</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"කොහොම වුණත්, රොමේෂි එතෙන්ට ආපු එක අහම්බයක් නෙමෙයි.. ඒත් ඒකෙන් අවිනාශ්ට ඇටෑක් කරපු එවුන්ගේ වැඩේ ගැස්සුනා කියනෙක අපි හැමෝම දන්නවා.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ඔය විස්තර දැනටමත් අපි දන්නවා ලොකු අයියේ..."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">තුන්වැනියා මැද්දට පනිද්දී, ඩිලෂාන් ඔහු දෙස රවා බැලීය. එහෙත් කතා කළේ දෙවැනියාය.</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ඩිංගක් කට වහන් ඉදපන් පොඩි එකෝ.. කතාව තව ඉවර නෑ.. මේක අල ගිය, මුල ගිය, වැල ගිය තැන් සෑහෙන්න තියෙනවා.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"මේ කතන්දරේ වැදගත් වෙන්නේ මං මේ කියන්න යන හේතුව හින්දා. අවිනාශ්ට ඇටෑක් කලේ ආරක්ෂක අමාත්යංශයේ කවුරු හරි තදයෙක්. ඒත් ඒ පුද්ගලයා කවුද කියලා හොයාගන්නබ ැරි තරමේ බැරියර් එකක් උන් දාලයි තියෙන්නේ.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"දැන් ප්රශ්නෙ මොකක්ද ලොකු අයියේ...?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ප්රශ්නෙද..? ඒක ප්රශ්නයක් නෙමෙයි.. ප්රශ්න ප්රශ්න පත්තරයක්ම තියෙනවා."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ඒ කිව්වේ...?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ඇටෑක් කරපු එකා කවුරු උනත් ඌ තාම වැඩේ අතෑරලා නෑ.."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ඒ කියන්නේ...?"</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">සිත මදක් චංචල වුවද, අවිනාශ් කෙලින්ම ඩිල්ෂාන් දෙස බැලුවේය. දිලීකාට නම් මේ ඇසෙන කතා සියල්ලම හීනයක් බදු විය. මේ සෑම දෙයම තම ආදරණිය පෙම්වතාට එරෙහි වී තිබීම ඇයට අදහා ගන්නට බැරි විය.</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"තව ඉස්සරහටත් ඇටෑක් එකක් අනිවා එයි..."</span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ඉස්සරහට...?"</span></span> </strong><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ඔව්.. අනිත් දේ තමයි.. ඔයාට විතරක් නෙමෙයි, උං දැන් ඈටෑක් කරන්න හදන්නේ.. අපි හැමෝටමත් එක්කයි.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">ඩිල්ෂාන්ගේ කතාවෙන් පුසුව මෙතෙක් වේලා අතරින් පතර ඇසුණු මුණු මුණුවද නැසී ගියේය. දිලීකා සිටියේ කිසිවක්ම කතාබහ කිරීමට නොහැකි තත්වයේය.</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"මංත්රීතුමා මේ ගැන දන්නැද්ද..?"</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">මෙතුවක් වේලා නිහඩව සිටි හතරවැනියා, තම නිහඩ බව බිදගත්තේය.</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"මිනිහට මේ වෙලාවේ කරන්න පුලුවන් රෙද්දක් නෑ.. කොටින්ම ආරක්ෂක අමාත්යංශය ගෑවිලා තියෙන හින්දා මිනිහා ඒ පැත්ත බලාගෙන නිදාගන්නෙවත් නෑ. තේරුණාද පොඩ්ඩෝ.. මේ වැඩේ ගොඩ දාගන්න වෙලා තියෙන්නෙ අපිටමයි.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"තත්වය හුගක් බරපතලද ලොකු අයියේ..?"</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ඔව්... නැත්නම් මං නංගිවත් අඩගහගෙන මෙතන මෙහෙම කතා කරන්නෙ නෑ"</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"අපි දැන් මොකද කරන්නෙ ලොකු අයියේ..?"</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"කිසිම දෙයක් කරන්න විදියක් නෑ.. අපිට වෙලා තියෙන්නෙ බලන් ඉන්න.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"බලන් ඉන්නෙක අපිට හුරු පුරුදු නෑනේ ලොකු අයියේ.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"කරන්න දෙයක් නෑ.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"අපට බැරිද මේකෙ ලීඩර්ව අදුනගන්න.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"මං කලිනුත් කිව්වෙ චූටි මල්ලි.. උං ඒ හැම හිලක්ම වහලයි තියෙන්නේ.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"මට තියෙන ප්රශ්නෙ ඩිල්ෂාන්.. ඇයි ආරක්ෂක අමාත්යංශයට මගේ මෙඩ්ල් එක ඕන උනේ..?"</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"මටත් ඒක හිතාගන්න බෑ.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"එතකොට මට ඇටෑක් කරපු එකා.. ඌද මිනිහා..?"</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"නෑ.. ඒකා අතකොලුවක් විතරයි.. මං රේසින් ලිස්ට් එකෙ රයිඩර්ස්ලගෙ නම් ටික බැලුවා.. මෑන්ගෙ අංකෙ විතරයි.. නමක් නෑ.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"එතකොට අපිට තියෙන්නෙ අකමැත්තෙන් හරි බලාගෙන ඉන්න.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ඔව්.. මං ඉස්සෙල්ලත් කිව්වේ ඒකමයි.. ඒ වගේම මේ හැමදේම අතරෙ කියන්න ඕන දෙයක් තියෙනවා. මේ කතා කරපු හැම දේකටම වඩා වැදගත්.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">ඩිල්ෂාන් උගුර පෑදුවේය. අවිශාන් ඇස් උස්සා වටපිට බලද්දී සෑම කෙනෙක්ම ඩිල්ෂාන් දෙස බලා සිටිනා අයුරු දුටුවේය. එහෙත් දිලීකාගේ දෙවනි අයියා, මේ නඩයේ වඩාත්ම උපේක්ෂා සහතග පුද්ගලයා වශයෙන් තමා සැලකූ පුද්ගලයා, තමා දෙස වඩාත් විපරමින් බලා සිටින අයුරු අවිනාශ්ගේ සිතට ගෙනාවේ නොසන්සුන් හැගීමකි.</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"මේ දේ මට කිව්වෙ අවිනාශ්.. මං අද ඔයාලා හැමෝම ඉස්සරහා ඒක අවිනාශ්ගෙන් අහනවා.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">ඩිල්ෂාන් එන්නට හදන්නේ මොන සන්නියට දැයි අවිනාශ්ට සිතාගන්නට බැරිවිය. එය කුමක් වුවත්, සබවාදී දෙයක් නොවන බව නම් කතාව ඇරඹුමේදීම අවිනාශ්ට වැටහී ගියේය. දිලීකාගේ දෑසද අවිනාශ් වෙතටත් වැඩිමහලු සොයුරා දෙසටත් අනෙක් සොයුරන් දෙසටත් යොමුවිය.</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"මොකක්ද ඩිල්ෂාන්...?"</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ඔයා කිව්වා.. මාවත්, දිලීකාවත් අමතක කරනවා කියලා. ඒ වගේම මගේ නංගිට කරපු උදව්වත් අමතක කරලා දානවා කිව්වා. ඒ වගේ දෙයක් උනේ නෑ වගේ.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">දැන් නම් හැරවුම් ලක්ෂය පැහැදිලිය. ඩිල්ෂාන් තුරුම්පු ආසියාම ඇද අවසානය. තමට වන්නේ කාඩ් අත බිම තබන්නටද..? එසේ නැත්නම් ආසියාට සුලු කොලයක් බිල්ලට දී ඉතිරි කොළ ටික බලා කියා ගැනීමද..? අවිනාශ් සිත ශක්තිමත් කර ගත්තේය.</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"දැන් මොකක්ද ප්රශ්නෙ ඩිල්ෂාන්..?"</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ඔයා ඔය කිව්ව හැමදේම අඩු ලංසුවට තිබ්බෙ එකම එක දෙයක් හන්දා.. ඒ ඔයාට ඇටෑක් කරපු කාළකන්නියා එක්ක මගේ මල්ලිලා සම්බන්ධයි කියලා විශ්වාස කරපු හින්දා..";</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">අවිනාශුත්, ඩිල්ෂානුත් හැරුනු කල අනෙක් සියලු දෙනාගේම මුව වල් විස්මයෙන් විවර වුණි. මෙය කුමණාකාරයේ කතාවක්ද..? අවිනාශ් එසේ සිතුවේ කෙසේ..? ඩී.ජේ ගෘප් හී තුන්වැනියා සිතුවේ සංකාවෙනි..</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ඔව්... මං එහෙම හිතුවා..."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">අවිනාශ් සියල්ලන්ගේම මුහුණ දෙස මාරුවෙන් මාරුවට බලමින් දැඩි විශ්වාසයකින් යුතුව කිව දැම්මේය. ඩිල්ෂාන් හා දිලීකා හැරුණු කල ඉතිරි සොයුරන් තිදෙනාම අදහාගත නොහැකි දෙයක් දුටුවා සේ ගල් වී බලා සිටියහ.</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"අ... අපි ඔයාට විරුද්ධව වැඩ කරා කියලා.. ඔ.. ඔයා හිතුවා...?"</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">ඩී.ජේ ගෘප් හී බාලයා, ඉදිරියට විත් අවිනාශ්ගේ දෑතින් අල්ලා ගත්තේය. ඔහුගේ කටහඩ බිදී ගිය ආකාරයක් දිස්විණි.</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ලොකු අයියා කියපු දේ හරි කියලත් ඔයා කියනවා.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">තුන් වැනියාද ඉදිරියට ආවේය. මෙතනින් එහාට කුමකින් කුමක් සිදුවේද කියා සිතා ගැනීමට ඩිල්ෂාන්ට පවා හැකියාවක් තිබුනේ නැත. තම සොයුරන් සේම අවිනාශ්ද එක වචනයේ මිනිසෙකු බව, දැන් ඇස් පනාපිටම ඔප්පු වී හමාරය, අවිනාශ් කී දේ ඔහු කෙලින්ම පිළිගත් හැටි අපූරුය. ඔහු කිසිවිටක එයින් මිදෙන්නට උත්සාහ කළේ නැත.</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"අ... අපි ඔයාට විරුද්ධව මොනවද කරේ...?"</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"ඇයි ඔයා අපිට එහෙම කතා කරන්නේ...?"</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"අපේ නංගිව බේරගත්තු දවසෙ ඉදලා අපි හිතුවේ, ඔයාගෙ පණත් හරි අපේ පණත් හරි කියලා.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"එහෙම හිතපු අපි ගැන ඔයා ඔහොමද හිතන්නේ..?"</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">හතර අතින්ම දැවැන්ත ප්රශ්න ගංගාවක්, අවිනාශ් වෙතට ඇද හැලුණි. ඩී.ජේ ගෘප් හි සියල්ලෝම අවිනාශ් තමන් ගැන සිතනා සැටියෙන්, මහත්වූ කලබලයකට නොසන්සුන්කමකට පත්ව සිටියාය.</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"මට එහෙම හිතන්න හේතු තිබුණා.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"හේතු...?"</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">දෙවෙනියා, තුන්වැනියා හා හතරවැනියා ඇසුවේ එකම හඩිනි. අවිනාශ් මදක් නිහඩව සිටියේය..</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"අපේ ලොකු අයියා දැන් ටිකකට කලින් කිව්වා, ඔයාට මතකද, ඔයාට ඇටෑක් කරපු අයගෙන්, අපිටත් ඇටෑක් එකක් තියෙනවා කියලා.. අපි කවුරු මොනවා කිව්වත්, අපේ ලොකු අයියා බොරු කියන්නෑ.. එයා තමයි අපේ තාත්තටයි, අම්මටයි දෙන්නටම ඉන්නෙ අවිනාශ්.. ඉතිං එයා එහෙම කියද්දි, ඔයා කොහොමද කියන්නෙ අපි උං එක්ක එකතුයි කියලා.. උං හදන්නෙ අපිවත් නැති කරලා දාන්න.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">"පොඩි එකෝ.. ඩිංගක් සද්දෙ වහලා ඉදපං.. එයාට කතා කරන්න දීපං. එයා කිව්වනේ හේතු තියෙනවා කියලා.. අපි දැනගන්න ඕනනේ මොනවද ඒ හේතු කියලා.."</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen">දෙවැනියාගේ හඩින් හතරවැනියා නිශ්ශබ්ද විය. දැන් වාරය එළඹි ඇත්තේ තමාට බැව් අවිනාශ් වටහා ගත්තේය. අනං මනං නොකියා කෙළින්ම කාරණයට බැසිය යුතු යැයි අවිනාශ් සිතුවේය.</span></span><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p><p><strong><span style="font-size: 15px"><span style="color: DarkOliveGreen"></span></span></strong></p></blockquote><p></p>
[QUOTE="crazybuddy, post: 12427292, member: 326070"] [B][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen]අවිනාශ්ට පහර දිය යුතුය. අතක් හෝ කකුලක් අනිවා කඩා දැමිය යුතුය. එසේත් නොමැති නම් ජේත්තුකාරයාගේ හැඩකාර මුහුණ ඇස්ඩ් පුහාරයකින් විනාශ කර දැමිය යුතුය. එහෙත් මේ සියල්ලටම තමාගේ මයිලක්වත් ගෑවී තිබිය යුතු නැත. ආරක්ෂක අමාත්යංයයේ නිලධාරීන්ගේ මටසිලිටු උපදෙස් ගැන ද ශානක වරක් දෙවරක් සිතා බැලුවේය. එසේ නම් මේ සියලු දෑම කිරීමට තවත් බළල් අතක අවශ්යතාවයක් ඇත.[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] එසේ නම් මා කළ යුත්තේ ඒ බළල් අත සොයා ගැනීමය. ශානකගේ වාසනාවට ඒ බළල් අතේ හිමිකාරිය සැනෙකින් ඔහුට සිහිපත්විය.[/COLOR][/SIZE] [/B][B][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] රොමේෂි..? ඉතා දරුණු ගනයේ මදහසක් අලු පැහැති දෙනෙත පුරා විදිහෙද්දී, ශානකගේ මුවින් ඒ දගකාරියගේ නම කිහිප විටක්ම කියැවිණි.. [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen]******************************** [/COLOR][/SIZE] [/B][B][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] ඩිල්ෂාන්ගේ කාර්යයාල කාමරයේ දොරෙහි රවුම් හැඩලය මත අත තැබූ තැන්වැනියා දොර සෙමින් විවෘත කලේය. දිලිකා ඒ දෙස බලා සිටියේ හුස්ම ගැනීම පවා අමතක කර දමමිනි. දැන් ඉතින් කළ යුතු කිසිවක් නැත. සිදුවන ඕනෑම දෙයකට මුහුණ දීමේ අපේක්ෂාවෙන් ඇය ඉදිරියට ආවාය. මේ අනපේක්ෂීත අවස්ථාවේ අවිනාහ් තනිකළ යුතු නැත. සියලුම වැරදි තමා බාර ගන්නවා ඇත. කිසිවෙකුටත්, තම සොදුරු ආදරවන්තයාට ඇගිල්ලක් දිගු කිරීමට අංශු මාත්රයක හෝ ඉඩක් තැබිය යුතු නැත. කාමර තුළට එඹණු තුන්වැනියාගේ මුහුණ සුදුමැලි වන හතරවැනියා අහම්බෙන් මෙන් දිටීය. [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඇයි පොඩි අයියේ..?" [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "කවුරුවත් මේක ඇතුලෙ නෑ බං.."[/COLOR][/SIZE] [/B][B][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] බලාපොරොත්තු කඩවීමේ අනපේක්ෂිත වේදනාව තුන්වැනියා ගෙන් පිටවූ ඒ වචන ටිකේ හරි අපූරුවට දලුලා තිබිණි. හතරවැනියාගේ මුහුණද හතර අතටම තලා, හතරැස් කළ පරාට රොටියක් බදුවිය. [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] කවුරුවත් මේක ඇතුලෙ නෑ බං.. යන්න දිලීකාට ඇසුණේ යාන්තමිනි. එය ඇයව ඉමහත් විශ්මයකට පත් කළා සේම ඉමක් කොනක් නොපෙනෙන සතුටකටද මංපෙත් විවර කර දුනි. තත්වය එසේ නම් අවිනාශ් සියල්ලන්ටම කලර්ස් පෙන්නා මෙතනින් පළා ගොස් ඇත.[/COLOR][/SIZE] [/B][B][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "මොකද මේ කට්ටියම කාමරේ ඉස්සරහා.." [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] අනපේක්ෂිතව පිටුපසින් ඇසුනු කටහඩින් තිදෙනාම තිගැස්සී ගියහ. පැමිණ සිටියේ ඩිල්ෂානුත්, දෙවනි අයියාත්ය. [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "නිංක ලොකු අයියේ.." [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "නිකං..? නංගිත් මෙතන.." [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "අයියලා දෙන්නා මෙතන මොකද කරන්නෙ කියලා බලන්න මමත් ආවා.." [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] ඩිල්ෂාන්, දිලීකාගේ දෙනෙතේ දෙස විනිවිද යන අයුරින් එබී බැලුවේය. ඇය වහා බිම බලා ගත්තාය. [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "හරි.. ඒ කතාව පස්සට දාමු.. මං මේ කියන්න යන දේ අපි හැමෝටම වැදගත්.."[/COLOR][/SIZE] [/B][B][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] තම වැඩිමහලු සොයුරා මදක් කැළඹි ඇති බැව් සියල්ලන්ටම වඩා දිලීකාට වැටහී ගොස් තිබිණි. ඕනැ තරාතිරමක ගැටලුවක් ඉදිරියේ නොසැලී සිටින තම ලොකු අයියා මෙසේ අවුල් සගහත වී ඇත්තේ ඇයිදැයි දිලීකා සිතුවේ නොසන්සුන් වූ සිතිණි. [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "මං අවිනාශ්ට එන්න කිව්වා.." [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] අවිනාශ්ගේ නම ඇසුණු සැනින්, තම සිරුර වෙව්ලා යනු දිලීකාට දැනුණි. එසේ නම් ඩිල්ෂාන්ගේ කැලඹිටම හේතුව අවිනාශ්ද..? [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "අවිනාශ්ට..?" [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඇයි ඒ..?" [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] පුංචි අයියා සහ චූටි අයියා, ලොකු අයියා වෙතින් කෙලින්ම විමසනු දිලීකා දුටුවාය. ඇයටත් අවශ්ය වී තිබුණේ ඒ පැණයට පිළිතුරුය. මන්ද යත්, අවිනාශ් මේ කාර්යයාල කාමරයේ නැතුවාට, ඔහු මේ නිවස තුළම කොහේ හො තැනක සිටිතැයි ඇය විශ්වාස කළ බැවිනි. ඔහු කෙසේ හෝ මෙතැනට පැමිණේන්ද..? [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "හේතුව මොකක්ද කියලා මං අවිනාශ් ආපුවාම කියන්නම්.. මෙච්චර දවසකට මං නොකියපු දේකුත් තියෙනවා.. ඒකත් එතකොටම කියන්නම්.." [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ලොකු අයියා.. මොනව ගැනද මේ කියන්නේ..?" [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඉස්සෙල්ලා අපි හැමෝම වාඩිවෙමු.. කෝ නංගි ඔයත් එන්න.." [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] ඩිල්ෂාන්ගේ වදනින් දිලීකා පුදුම වූවාය. වෙනදාට ඔහු විහිලුවටවත් ඔවුන්ගේ සාකච්ඡා වලදි තමාව හවුල් කර ගන්නේ නැත. එහෙත් අද නම් එයට වඩා හාත්පසින්ම වෙනස් තත්වයක් උද්ගතවී ඇති බැව් නම් පැහැදිලිය. ඩිල්ෂාන් හැරුණු කළ අනෙක් සොයුරන්ගේ මුහුණුවල රැදි ඇති කුතුහලය ඇය දුටුවාය. [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "නංගිව ඇයි ලොකු අයියා...?" [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] බොහෝ දෑ සිතේ සිර කර තබා ගැනීම මළ වදයක් සේ සිතා සිටිනා හතරවැනියා විමසීය. ඩිල්ෂාන්ගේ මුවෙහි පිපුනේ අපූරුම ආකාරයේ මදහසකි. එහෙත් දිලීකා නම් එය දැක්කේ ශෝකමත් ලෙසටය.[/COLOR][/SIZE] [/B][B][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "මේකයි.. මොනවා හරි ප්රශ්නයක් වෙලා අපිට අනතුරක් සිද්ධ වුනොත් අඩුගානෙ නංගි හරි මේකෙ හතර කොන දැනගෙන ඉන්න ඕන. එහෙම නැති උනොත් ඒක අපේ හතුරන්ට ලොකු වාසියක් වෙනවා. තේරුණාද..?" [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] කිසිවෙකුත් කිසිවක් පැවසුවේ නැත. තම තමන්ගේ සිතිවිලි අතරම සිරවී ඔවුහූ අතරමංව සිටියහ. ඩිල්ෂාන් හැරුණු කළ අනෙක් සියලු දෙනාම සිතුවේ අනතුරක් අතළග බවය. බොහෝ විට ලොකු අයියා කළේ අනතුරු ඇගවීමක් විය හැකිය. එහෙත් හතරවැනියා නිහඩතාවය බින්දේ වෙනස්ම ආකාරයේ කතාබහකිනි. [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "කාටවත් අපිව හොල්ලන්න බෑ ලොකු අයියා.." [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "හොල්ලන්න බෑ..?" [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඔව්.. අපේ සමගිය තියෙන කල්.." [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඒක මං පිළිගන්නවා චූටි මල්ලි.. ඒත් සමගිය තිබ්බට, කවුරු හරි අපි හතර දෙනාවම විනාස කරලා දැම්මොත් ඒ සමගියත් එක්කම ඉවරනේ.." [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඇයි ලොකු අයියේ, මේ නෙගටිව්ම කතා කරන්නේ..?" [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "එහෙම කතා නොකර බෑ පොඩි මල්ලි.. අපි දැන්වත් අපේ තත්වෙ තේරුම් ගන්න ඕන.."[/COLOR][/SIZE] [/B][B][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඒ කියන්නේ..?"[/COLOR][/SIZE] [/B][B][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "මං හැමදේම කියන්නම්.." [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "කොයි වෙලාවෙද..?" [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "අවිනාශ් ආවාම.."[/COLOR][/SIZE] [/B][B][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "අවිනාශුත් මේකට සම්බන්ධයිද..?" [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඔව්..." [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] දිලිකාගේ ගත මෙන්ම සිතත් සීතල වී ගියාය. සොයුරන්ගේ ක්රියා කලාපය ගැන ඇය ඒ තරම් තැකීමක් නොකළද අවිනාශ් මෙයට සම්බන්ධ යැයි දැනගත් වහාම නොසන්සුන් විය. එසේම, අවශ්යම අවස්තාවේදී අවිනාශ්ට මේ නිවසින් පිටව යාමට උදව් කිරීමට නොහැකි වීම ගැන ඇය සිටියේ බලවත් වූ දොම්නසකිනි. [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඩිල්ෂාන් ඔව් කීමෙන් පසුව කිසිවෙකුත් කතාවක් බහක් කළේ නැත. සියල්ලන්ටම සිතන්න බොහෝ දේ තිබිණි."[/COLOR][/SIZE] [/B][B][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "බයික් එකක සද්දයක් නේද..?"[/COLOR][/SIZE] [/B][B][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] තුන්වැනියාගේ කටහඩින් ආලින්දයේ, නිහඩ බව බිදී ගියේය. සැවොම හිස් ඔසවා, මිදුල දෙස බැලුවේ එක වරටමය. දිලීකාගේ සිතට සිතන්නට පවා කාලයක් තිබුණේ නැත. මේ පැමිණ සිටින්නේ අවිනාශ් වන්නට නම් බැරිය. ඔහුට මේ තරම් ඉක්මනින් මෙතැනින් පිටවී, නැවතත් යතුරු පැදියද රැගෙන මේ නිවසට මෙතරම් ඉක්මනින් පැමිණිමට හැකි යැයි ඇය කිසිවිටක නොසිතුවාය. [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඔන්න මං ආවා.." [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] සොයුරන් සතර දෙනාම සිටියදී දිලීකා වෙතට සුන්දර මදහසක් පුද දෙමින් අවිනාශ් කීවේය. ඒ සිනාව තමන්ට නොවන බවත්, එය තම නැගණියට බවත් සොයුරන් මනා සේ තේරුම් ගත්හ. [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඉතිං අවිනාශ්..." [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඔයාගෙ මැසේජ් එක හම්බවුණ ගමන්ම ආවේ...?" නැවතත් දිලීකා දෙස හොරැහින් බලනා ගමන් අවිනාශ් කීවේය. රත් පැහැ ගැන්වුණු කොපුල තල සගවා ගැනීමට මෙන් දිලීකා බිම බලා ගත්තේය. "මගේ වචනෙට ගරු කලාට හුගාක් ස්තුතියි..." "ගෙදර හැමෝම එකතුවෙලා ඉන්නේ.. මොකක් හරි සුභ කටයුත්තක්ද..?" අවිනාශ් ඇසූ දෙයට ඩිල්ෂාන් එකවරම පිළිතුරක් ලබා දුන්නෙ නැත. මෙය කෙසේ ආරම්භ කළ යුතුදැයි ඔහු මොහොතකට නිහඩවම කල්පනා කළේය. තවදුරටත් මේ සියල්ල සගවා තැබීමෙන් පලක් වන්නේ නැත. ඒ සගවා තැබීමෙන් බොහෝ දෙනෙකුට අනතුරක් සිදුවෙන්නට පුලුවන.. "සුභ කටයුත්තක් නෙමේ.. ප්රශ්නයක්..?" "ප්රශ්නයක්..?" "ඔව් අවිනාශ්.. මේක ටිකක් බරපතල ප්රශ්නයක්.." "එහෙනම් ඉතින් අපි හැමෝම එකතුවෙලා මුහුණ දෙමු.. ඔයාලගෙ ඕනම දේකට මමත් ඔයාලා එක්ක ඉන්නවා.." අවිනාශ් කීවේ නැවතත් දිලීකා දෙස බලමිනි. ඒ ආදරය පිරුණු දෑසේ කැල්මන් දරා ගත නොහැකිව මෙවර බිම බලාගත්තේ අවිනාශ්ය. වෙනදාට දිලීකා නොමැතිව සාකච්ඡා කරන සොයුරන් අද ඇයත් කැදවාගෙන ඇත්තේ, තමාත් ඇයත් අතර ඇති සම්බන්ධය ගැන ඉව වැටීවත්දැයි අවිනාශ් මොහොතකට සිතුවේය. දිලීකාටද සිතී තිබුණේ එයමය. තත්වය එසේ නම් මේ සොදුරු සම්බන්ධතාවයේ සත්යය, සොයුරන්ටද පහදා දීමට දිලීකා මෙන්ම අවිනාශුත් වෙන වෙනම සිගා ගත්හ. "ඔයා එහෙම හිතන එක ගැන අපිට හුගක් සන්තෝසයි අවිනාශ්. දැන් මම කෙටියෙන් කතාවට බහින්නම්. ෆොක්ස් හීල් රේස් එකේදි අපි හතරදෙනාම ගාඩ් එකේ ඉදිද්දිත්, කවුරු නමුත් අවිනාශ්ට ඇටෑක් කලා. අවිනාශ් බේරුණේ අනූ නවයෙන්. ඒක ඇත්තටම පුදුම බේරීමක්. රේස් එකේ විඩියෝ එක ආයෙත් බලද්දි ඒක හොදටම පේනවා. බැහැයි, අවිනාශ් බේරුණේ සෙකන්ඩ් ප්ලේස් එක ගත්තු රොමේෂි හින්දා. ඒ කෙල්ල අවිනාශ්ට සිරාම ගාඩ් එකක් දුන්නා." දිලීකා මදක් අන්දමන්දව ගියාය. ඇය මෙවැනි දෙයක් ගැන, මොහොතකටවත් සිතා තිබුණේ නැත. ඒ රොමේෂි සම්බන්ධවය. එහෙත් තා මුල සිටම සිතා අනෙක් දෙය ඉතා නිවැරදි බැව් ඇය දැන සිටියාය. තහ හදේ උපන් කුළුදුල් ආදරය මුළුමනින්ම දිනාගත් මේ සොදුරු ජේත්තුකාරයාට කොතැනකින් හෝ අනතුරක් එල්ල වන බැව් ඇගේ සිතට දැනුනි. සිතට දැනුණු ඉව ඔස්සේ ඇය සැක කළේ තම සොයුරන්වය. බොහෝ වේලාවට ඒ සෑම දෙයක්ම දැන් දිග හැරෙනු ඇතැයි ඇයගේ සිත මුණු මුණු ගෑවාය. "කොහොම වුණත්, රොමේෂි එතෙන්ට ආපු එක අහම්බයක් නෙමෙයි.. ඒත් ඒකෙන් අවිනාශ්ට ඇටෑක් කරපු එවුන්ගේ වැඩේ ගැස්සුනා කියනෙක අපි හැමෝම දන්නවා.." "ඔය විස්තර දැනටමත් අපි දන්නවා ලොකු අයියේ..." තුන්වැනියා මැද්දට පනිද්දී, ඩිලෂාන් ඔහු දෙස රවා බැලීය. එහෙත් කතා කළේ දෙවැනියාය. "ඩිංගක් කට වහන් ඉදපන් පොඩි එකෝ.. කතාව තව ඉවර නෑ.. මේක අල ගිය, මුල ගිය, වැල ගිය තැන් සෑහෙන්න තියෙනවා.." "මේ කතන්දරේ වැදගත් වෙන්නේ මං මේ කියන්න යන හේතුව හින්දා. අවිනාශ්ට ඇටෑක් කලේ ආරක්ෂක අමාත්යංශයේ කවුරු හරි තදයෙක්. ඒත් ඒ පුද්ගලයා කවුද කියලා හොයාගන්නබ ැරි තරමේ බැරියර් එකක් උන් දාලයි තියෙන්නේ.." "දැන් ප්රශ්නෙ මොකක්ද ලොකු අයියේ...?" "ප්රශ්නෙද..? ඒක ප්රශ්නයක් නෙමෙයි.. ප්රශ්න ප්රශ්න පත්තරයක්ම තියෙනවා." "ඒ කිව්වේ...?" "ඇටෑක් කරපු එකා කවුරු උනත් ඌ තාම වැඩේ අතෑරලා නෑ.." "ඒ කියන්නේ...?" සිත මදක් චංචල වුවද, අවිනාශ් කෙලින්ම ඩිල්ෂාන් දෙස බැලුවේය. දිලීකාට නම් මේ ඇසෙන කතා සියල්ලම හීනයක් බදු විය. මේ සෑම දෙයම තම ආදරණිය පෙම්වතාට එරෙහි වී තිබීම ඇයට අදහා ගන්නට බැරි විය. "තව ඉස්සරහටත් ඇටෑක් එකක් අනිවා එයි..." "ඉස්සරහට...?"[/COLOR][/SIZE] [/B][B][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඔව්.. අනිත් දේ තමයි.. ඔයාට විතරක් නෙමෙයි, උං දැන් ඈටෑක් කරන්න හදන්නේ.. අපි හැමෝටමත් එක්කයි.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] ඩිල්ෂාන්ගේ කතාවෙන් පුසුව මෙතෙක් වේලා අතරින් පතර ඇසුණු මුණු මුණුවද නැසී ගියේය. දිලීකා සිටියේ කිසිවක්ම කතාබහ කිරීමට නොහැකි තත්වයේය.[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "මංත්රීතුමා මේ ගැන දන්නැද්ද..?"[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] මෙතුවක් වේලා නිහඩව සිටි හතරවැනියා, තම නිහඩ බව බිදගත්තේය.[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "මිනිහට මේ වෙලාවේ කරන්න පුලුවන් රෙද්දක් නෑ.. කොටින්ම ආරක්ෂක අමාත්යංශය ගෑවිලා තියෙන හින්දා මිනිහා ඒ පැත්ත බලාගෙන නිදාගන්නෙවත් නෑ. තේරුණාද පොඩ්ඩෝ.. මේ වැඩේ ගොඩ දාගන්න වෙලා තියෙන්නෙ අපිටමයි.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "තත්වය හුගක් බරපතලද ලොකු අයියේ..?"[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඔව්... නැත්නම් මං නංගිවත් අඩගහගෙන මෙතන මෙහෙම කතා කරන්නෙ නෑ"[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "අපි දැන් මොකද කරන්නෙ ලොකු අයියේ..?"[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "කිසිම දෙයක් කරන්න විදියක් නෑ.. අපිට වෙලා තියෙන්නෙ බලන් ඉන්න.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "බලන් ඉන්නෙක අපිට හුරු පුරුදු නෑනේ ලොකු අයියේ.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "කරන්න දෙයක් නෑ.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "අපට බැරිද මේකෙ ලීඩර්ව අදුනගන්න.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "මං කලිනුත් කිව්වෙ චූටි මල්ලි.. උං ඒ හැම හිලක්ම වහලයි තියෙන්නේ.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "මට තියෙන ප්රශ්නෙ ඩිල්ෂාන්.. ඇයි ආරක්ෂක අමාත්යංශයට මගේ මෙඩ්ල් එක ඕන උනේ..?"[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "මටත් ඒක හිතාගන්න බෑ.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "එතකොට මට ඇටෑක් කරපු එකා.. ඌද මිනිහා..?"[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "නෑ.. ඒකා අතකොලුවක් විතරයි.. මං රේසින් ලිස්ට් එකෙ රයිඩර්ස්ලගෙ නම් ටික බැලුවා.. මෑන්ගෙ අංකෙ විතරයි.. නමක් නෑ.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "එතකොට අපිට තියෙන්නෙ අකමැත්තෙන් හරි බලාගෙන ඉන්න.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඔව්.. මං ඉස්සෙල්ලත් කිව්වේ ඒකමයි.. ඒ වගේම මේ හැමදේම අතරෙ කියන්න ඕන දෙයක් තියෙනවා. මේ කතා කරපු හැම දේකටම වඩා වැදගත්.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] ඩිල්ෂාන් උගුර පෑදුවේය. අවිශාන් ඇස් උස්සා වටපිට බලද්දී සෑම කෙනෙක්ම ඩිල්ෂාන් දෙස බලා සිටිනා අයුරු දුටුවේය. එහෙත් දිලීකාගේ දෙවනි අයියා, මේ නඩයේ වඩාත්ම උපේක්ෂා සහතග පුද්ගලයා වශයෙන් තමා සැලකූ පුද්ගලයා, තමා දෙස වඩාත් විපරමින් බලා සිටින අයුරු අවිනාශ්ගේ සිතට ගෙනාවේ නොසන්සුන් හැගීමකි.[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "මේ දේ මට කිව්වෙ අවිනාශ්.. මං අද ඔයාලා හැමෝම ඉස්සරහා ඒක අවිනාශ්ගෙන් අහනවා.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] ඩිල්ෂාන් එන්නට හදන්නේ මොන සන්නියට දැයි අවිනාශ්ට සිතාගන්නට බැරිවිය. එය කුමක් වුවත්, සබවාදී දෙයක් නොවන බව නම් කතාව ඇරඹුමේදීම අවිනාශ්ට වැටහී ගියේය. දිලීකාගේ දෑසද අවිනාශ් වෙතටත් වැඩිමහලු සොයුරා දෙසටත් අනෙක් සොයුරන් දෙසටත් යොමුවිය.[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "මොකක්ද ඩිල්ෂාන්...?"[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඔයා කිව්වා.. මාවත්, දිලීකාවත් අමතක කරනවා කියලා. ඒ වගේම මගේ නංගිට කරපු උදව්වත් අමතක කරලා දානවා කිව්වා. ඒ වගේ දෙයක් උනේ නෑ වගේ.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] දැන් නම් හැරවුම් ලක්ෂය පැහැදිලිය. ඩිල්ෂාන් තුරුම්පු ආසියාම ඇද අවසානය. තමට වන්නේ කාඩ් අත බිම තබන්නටද..? එසේ නැත්නම් ආසියාට සුලු කොලයක් බිල්ලට දී ඉතිරි කොළ ටික බලා කියා ගැනීමද..? අවිනාශ් සිත ශක්තිමත් කර ගත්තේය.[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "දැන් මොකක්ද ප්රශ්නෙ ඩිල්ෂාන්..?"[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඔයා ඔය කිව්ව හැමදේම අඩු ලංසුවට තිබ්බෙ එකම එක දෙයක් හන්දා.. ඒ ඔයාට ඇටෑක් කරපු කාළකන්නියා එක්ක මගේ මල්ලිලා සම්බන්ධයි කියලා විශ්වාස කරපු හින්දා..";[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] අවිනාශුත්, ඩිල්ෂානුත් හැරුනු කල අනෙක් සියලු දෙනාගේම මුව වල් විස්මයෙන් විවර වුණි. මෙය කුමණාකාරයේ කතාවක්ද..? අවිනාශ් එසේ සිතුවේ කෙසේ..? ඩී.ජේ ගෘප් හී තුන්වැනියා සිතුවේ සංකාවෙනි..[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඔව්... මං එහෙම හිතුවා..."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] අවිනාශ් සියල්ලන්ගේම මුහුණ දෙස මාරුවෙන් මාරුවට බලමින් දැඩි විශ්වාසයකින් යුතුව කිව දැම්මේය. ඩිල්ෂාන් හා දිලීකා හැරුණු කල ඉතිරි සොයුරන් තිදෙනාම අදහාගත නොහැකි දෙයක් දුටුවා සේ ගල් වී බලා සිටියහ.[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "අ... අපි ඔයාට විරුද්ධව වැඩ කරා කියලා.. ඔ.. ඔයා හිතුවා...?"[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] ඩී.ජේ ගෘප් හී බාලයා, ඉදිරියට විත් අවිනාශ්ගේ දෑතින් අල්ලා ගත්තේය. ඔහුගේ කටහඩ බිදී ගිය ආකාරයක් දිස්විණි.[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ලොකු අයියා කියපු දේ හරි කියලත් ඔයා කියනවා.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] තුන් වැනියාද ඉදිරියට ආවේය. මෙතනින් එහාට කුමකින් කුමක් සිදුවේද කියා සිතා ගැනීමට ඩිල්ෂාන්ට පවා හැකියාවක් තිබුනේ නැත. තම සොයුරන් සේම අවිනාශ්ද එක වචනයේ මිනිසෙකු බව, දැන් ඇස් පනාපිටම ඔප්පු වී හමාරය, අවිනාශ් කී දේ ඔහු කෙලින්ම පිළිගත් හැටි අපූරුය. ඔහු කිසිවිටක එයින් මිදෙන්නට උත්සාහ කළේ නැත.[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "අ... අපි ඔයාට විරුද්ධව මොනවද කරේ...?"[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "ඇයි ඔයා අපිට එහෙම කතා කරන්නේ...?"[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "අපේ නංගිව බේරගත්තු දවසෙ ඉදලා අපි හිතුවේ, ඔයාගෙ පණත් හරි අපේ පණත් හරි කියලා.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "එහෙම හිතපු අපි ගැන ඔයා ඔහොමද හිතන්නේ..?"[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] හතර අතින්ම දැවැන්ත ප්රශ්න ගංගාවක්, අවිනාශ් වෙතට ඇද හැලුණි. ඩී.ජේ ගෘප් හි සියල්ලෝම අවිනාශ් තමන් ගැන සිතනා සැටියෙන්, මහත්වූ කලබලයකට නොසන්සුන්කමකට පත්ව සිටියාය.[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "මට එහෙම හිතන්න හේතු තිබුණා.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "හේතු...?"[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] දෙවෙනියා, තුන්වැනියා හා හතරවැනියා ඇසුවේ එකම හඩිනි. අවිනාශ් මදක් නිහඩව සිටියේය..[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "අපේ ලොකු අයියා දැන් ටිකකට කලින් කිව්වා, ඔයාට මතකද, ඔයාට ඇටෑක් කරපු අයගෙන්, අපිටත් ඇටෑක් එකක් තියෙනවා කියලා.. අපි කවුරු මොනවා කිව්වත්, අපේ ලොකු අයියා බොරු කියන්නෑ.. එයා තමයි අපේ තාත්තටයි, අම්මටයි දෙන්නටම ඉන්නෙ අවිනාශ්.. ඉතිං එයා එහෙම කියද්දි, ඔයා කොහොමද කියන්නෙ අපි උං එක්ක එකතුයි කියලා.. උං හදන්නෙ අපිවත් නැති කරලා දාන්න.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] "පොඩි එකෝ.. ඩිංගක් සද්දෙ වහලා ඉදපං.. එයාට කතා කරන්න දීපං. එයා කිව්වනේ හේතු තියෙනවා කියලා.. අපි දැනගන්න ඕනනේ මොනවද ඒ හේතු කියලා.."[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] දෙවැනියාගේ හඩින් හතරවැනියා නිශ්ශබ්ද විය. දැන් වාරය එළඹි ඇත්තේ තමාට බැව් අවිනාශ් වටහා ගත්තේය. අනං මනං නොකියා කෙළින්ම කාරණයට බැසිය යුතු යැයි අවිනාශ් සිතුවේය.[/COLOR][/SIZE][SIZE=4][COLOR=DarkOliveGreen] [/COLOR][/SIZE][/B] [/QUOTE]
Insert quotes…
Verification
Hath warak paha keeyada? (hatha wadikireema paha)
Post reply
Top
Bottom